12. rész - Lángolj szabadság!

 - Tegyük amit tennünk kell - suttogtam halkan - Petra, Réka, irány a zsákok alá!
 - Veled mi lesz? - érdeklődtek, halk, kissé megremegő hangon.
 - Valakinek meg kell tennie....

11. rész - Nem vagyunk egyedül

A kérdésre válaszul láncok csörgését hallottam. Egy pillanatra teljesen megmerevedtem, és lélegzetvisszafolytva vártam, hogy melyik pillanatban támad rám valamilyen állat a sötétségből. Nemsokkal később aztán egy leány halk hangja hallatszott magam mellől.

10. rész - Sötétséget rejt az erdő

Egyedül loholtam egyre mélyebbre és mélyebbre az erdőbe. A fák lombjai egyre jobban összezárultak a fejem fölött, így már a lenyugvó nap utolsó sugarai sem tudtak áthatolni rajtuk. A teljes sötétségben már lelassultak a lépteim, majd hirtelen megpillantottam valamit a távolban.

9. rész - Félelem és bánat

Gyorsan teltek a napok a városban. Már jó ideje nem találkoztam Vikivel, igazából nem is tudom hogy miért. A lelkem mélyén talán kicsit féltem. Úgy éreztem, hogy a múltkori levele bizony okot adott erre. Nem nagyon mertem elé állni.Ez idő közben a cicus lassacskán felgyógyult, s bár kissé még sánta volt, de már teljes életkedvvel futkorászott minden felé a ház körül.

8. rész - Csak egy zaj

A nap ismét lenyugodott a város felett. Percről percre egyre sötétebbek voltak a falu utcái, és így hunytak ki a fények az ablakokban is. Néhány órával később egy halk hangra lettem figyelmes. Mint ha egy halk sírás volna, de ez egészen más volt. Nem emberi szó volt, hanem valami más hang.